Már gyerekként nagyon szerettem a társaimmal  lenni – játszani, a kisebbekkel foglalkozni. Gyermekvasutasként és táncosként hamar megtanultam, hogy figyelnünk kell egymásra, segítenünk kell egymásnak, tudnunk kell összedolgozni. Ez az időszak hamar utat mutatott, hogy mit is szeretnék csinálni az életben. Első körben ének szakos  tanító néni szerettem volna lenni, de az élet mást szánt nekem. Messzire kerültem a terveimtől. Mivel a tánc mindig is az életem része volt, így ennek köszönhetően vissza tudtam térni ahhoz, amit mindig is a hivatásomnak éreztem. Ez pedig a gyerekekkel való foglalkozás, tanítás.

A velük töltött idő számomra mindig egy feltöltődés, hisz az Ő szeretetük, érzelmeik még nagyon tiszták, egy azonnali visszajelzés.

Kisgyermeknevelőként és edzőként is nagyon fontosnak tartom, hogy a kézműveskedés, illetve a mozgás kitöltse a mindennapjaikat.

A legjobb tudásom szerint igyekszem  átadni számukra ennek a szeretetét.