10 éves voltam, amikor megszületett a legkisebb unokatestvérem. Teljesen oda voltam érte. Mivel a keresztapukám nem messze lakott tőlünk sok időt töltöttem náluk. A családi összejöveteleken is (ami nálunk elég gyakori volt) mindig az unokaöcsémmel voltam. Ekkor  döntöttem el, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni, így mikor a középiskolát befejeztem nem volt kérdés számomra, hogy ezt a pályát válasszam. Már 8 éve dolgozom ebben a szakmában és minden percét élvezem. Nagyon jól kijövök a gyerekekkel, hamar kialakul köztünk a kölcsönös szimpátia és bizalom.